Gibson Modernistic sorozat 2: A Moderne
1957. június 20-án Ted McCarty, a Gibson akkori elnöke három szabadalmi kérvényt nyújtott be három újszerű gitárra. A trió születéséről a cikksorozat első részében írtam bővebben, ez a rész a szabadalmi szám sorrendjében második gitárról szól, amely a legtitokzatosabb és legritkább közülük.
A MODERNE
Egészen pontosan annyira ritka, hogy abban sem lehetünk biztosak, létezett-e egyáltalán valaha is. A Gibson Moderne a gitárvilág ufója és egyszarvúja: néhányan azt állítják, hogy látták vagy akár játszottak is rajta, mások szerint már prototípus sem készült belőle, csak rajzon létezett. Ami biztosnak látszik, hogy a mai napig nem került elő egyetlen bizonyítottan eredeti - 1957-ben a Gibson által készített - Moderne sem. Ebben a cikkben megpróbálom az eddigi kutatások eredményét és a meséket, a tényeket és a pletykákat összegezni.
Aki látott már ilyen gitárt közelről, nehezen felejti el. A test fölső, basszusoldali része olyasmi, mint egy Flying V, az alsó fele pedig egy konzervnyitó élére hasonlít. Összességében leginkább egy seprűre hajaz, szóval nem tipikus gitár forma. De ha ez nem lenne elég, akkor a nyak másik végén ott a fej, ami ha lehet, még szokatlanabb. Evezőlapátnak szokták mondani, és ebben van valami. Ráadásul a forma miatt négy kis húrvezető hengert kellett a fejre tenni, hogy a húrok ne érjenek össze, és a fölső nyeregnél ne legyen nagy a törés. A Moderne még ma is radikálisan formabontó dizájn, elképzelhetjük, hogy milyen hatása lehetett hatvan évvel ezelőtt.
A szabadalmi bejegyzés.
Ami biztos, hogy a több tucat rajzból kiválasztották azt a néhányat - minden valószínűség szerint hármat -, amellyel komolyabban foglalkozni kezdett a cég. Akkoriban még nem volt magától értetődő a dizájn szabadalmi levédetése, azt csak akkor nyújtották be, amikor a cégvezetés rábólintott a publikus tesztelésre, az pedig akkor volt, amikor látták és kézbe vehették a hangszert. A gyárból rendszeresen küldtek prototípusokat a chicagói központba értékelésre, az elnök - Ted McCarty - irodája tele volt ilyen gitárokkal, amelyek a sorsukra vártak. A Gibsonnál szokásos tervezési és gyártáselőkészítési folyamatok szerint tehát amikorra szabadalmaztatták, már kellett lenni belőle prototípusnak. Ráadásul többnek is, egyrészt a biztonság kedvéért (ha csak egyetlen darab van és azzal történik valami, megsérül, elveszik stb, akkor nincs mit értékelni, több hónap munkája veszik kárba), másrészt hogy minél többen láthassák és mondhassanak véleményt róla. Többen állítják, hogy az 1957. júliusi NAMM vásáron látták a gitárt az Explorerrel és a Flying V-vel együtt, de fénykép csak a két utóbbiról van, és az embert nagyon meg tudja tréfálni az emlékezete, pláne több évtizedes távon. Csakhogy maga McCarty, az elnök, és a vezetőség több akkori tagja is állította, hogy léteztek belőle prototípusok. Egykori alkalmazottak, például Ren Wall is látta, sőt állítása szerint ő 1963-ban kölcsön is kérte az „elfekvőből” egy koncert erejéig. (Ren Wall 1960-tól 1982-ig dolgozott a Gibsonnál, azóta pedig a Heritage cégnél, amely az egykori Gibson gyárban működik, és amely a „régi” Gibson örökségét igyekszik tovább vinni. Ő készítette Gibson-alkatrészekből ezt az érdekes gitárt is.) Mindenesetre ha voltak is tesztpéldányok, ezután eltűntek.
Dan Erlewine igen híres hangszerész, a legnagyobb gitárhősök gitárját javította, illetve készített nekik újat, ma a Stewart-MacDonald cég arca, szóval elég komoly szakember. Elmondása szerint 1969-ben megvett egy gitárt, amiről ő akkor azt hitte, hogy az egy Explorer - sosem látott ugyanis még Explorert, csak annyit hallott róla, hogy valami nagyon furcsa formájú Gibson. A férfi, aki eladta, azt mondta, hogy az apjáé volt, aki néhány évvel korábban visszaküldte a Gibson gyárba, hogy tegyenek bele egy Melody Maker nyakat, mert az jobban tetszett neki. (A lenti képen látható, hogy itt valaki tévedett, mert a fej határozottan nem Melody Maker, de Gibson - talán SG Junior vagy ilyesmi.) Dan néhány nappal később eladta a gitárt, ami George Gruhn egyik alkalmazottjához került. Gruhn a vintage gitárok egyik legnagyobb szakértője, amit ő nem tud a témáról, az nincs is. Általában.
Az Erlewine-féle Moderne.
Ez a hangszer végül Japánban kötött ki, egy magángyűjteményben. Dan azt mondja, hogy minden része eredeti Gibson volt, márpedig ő ért hozzá. Gruhn szerint viszon nem eredeti, és ő is ért hozzá, de ő lehet, hogy csak képről látta.
Nyilván nem mi fogjuk eldönteni a vitát és megmondani a tutit, mert sajnos nem tudjuk. Ugyanakkor a kérdések mellett nem tudunk szó nélkül elmenni: miért akart volna valaki 1969-ben használt gitárt hamisítani, amikor még nem létezett a vintage őrület? És ha már hamisít, akkor miért pont a Moderne-t, amelyről az egyetlen létező kép a szabadalmi hivatal irattárában volt, amelyről senki a világon nem tudott, és amelynek a külseje minimum megosztó volt, de leginkább nem tetszett senkinek. Nehezen hihető, hogy valaki beleöl munkát és pénzt, azért, hogy egy olyan gitárt hamisítson, ami nem is létezik, senki nem tud róla és senkinek nem kell.
Billy Gibbons a Guitar World magazin egyik 1982-es számában.
Billy Gibbons a ZZ Top mellett a többszáz darabos gitárgyűjteményéről is híres. Jó részükről külön könyvet lehetne írni, de minket most csak egy érdekel: a fenti képen a V mögött látható hangszer. (A V-ről is fogunk beszélni a következő részben.) Billy határozottan állítja, hogy az egy eredeti, 57-es Gibson Moderne, a hetvenes években jutott hozzá egy szobafestőtől, és határozottan visszautasít minden kérést és ajánlatot, hogy megmutassa. A legjobb barátai sem vethetnek rá egy pillantást. Kénytelenek lennénk elhinni neki, de hát ő azért mégsem szakértő, és van a sztorival néhány probléma. Az egyik maga az, hogy ennyire rejtegeti, de én ezt még megérteném. Nyilván ha nekem lenne egy ilyen hangszerem, rohannék vele fűhöz-fához büszkélkedni, de hát ő Billy Gibbons a ZZ Topból, ő annál többet nemigen tud elérni, semmivel nem lesz se több, se gazdagabb, ha körbemutogatja. Van az a szint, amikor az ember már nem törődik ilyen apróságokkal, mint a világ legritkább gitárja...
A Gibbons-Moderne - összesen ez a két kép létezik róla.
Csakhogy van más probléma is ezzel. Gibbons Moderne-jének hagyományos, „nyitott könyv” feje van, mint a legtöbb Gibsonnak. Annak elhanyagolhatóan kicsi a valószínűsége, hogy az Erlewine-féle példányhoz hasonlóan azt is visszaküldték volna a Gibson gyárba nyakcserére (ha nem is zárhatjuk ki teljes bizonyossággal - akkoriban a gyár még rutinszerűen vállalt javításokat és átalakításokat). Elméletlileg persze előfordulhatott volna az is, hogy mivel prototípusról van szó, készült egy darab eleve a hagyományos Gibson fejjel. Ez a nyak viszont az apró részletek alapján nem hasonlít az akkori Gibson nyakakra (a 12. érintőnél például a két pozíciójelölő pötty sokkal beljebb van, mint a Gibsonokon).
De ha Gibbonsé nem eredeti, akkor micsoda?
Ibanez 2469 Futura
Az Ibanez 1973-74 körül jelentette meg a saját Modernistic sorozatát: mindhárom gitárt kiadta saját néven. Az Explorerből és a Flying V-ből volt eredeti, tudtak méretet és pontos formát venni, de Moderne ugye nem létezett. Illetve de: pont az az egy, ami korábban Erlewine kezében járt és egy Japán gyűjtőnél kötött ki. És annak a gyári csere miatt pont „nyitott könyv” feje volt. És véletlenül az Ibanez 2469-nek is pont ilyen van, holott a másik két gitárt a hozzájuk illő fejjel adták ki.
És véletlenül Billy Gibbons Moderne-je is pont ilyen, a pozíciójelölő berakások és a koptató is egyezik...
Nem mondom, hogy biztosan így volt, de nagyon hihetően hangzik: valaki hozzájut egy Moderne-hez, kicserélteti a nyakat, mert nem tetszik neki, a gitár eljut Japánba, ahol a koppintási láz tetőfokán ezt is lemásolják, egy példány eljut Gibbonshoz... Jó lenne aprólékosan megvizsgálni a két gitárt, de egyelőre úgy tűnik, ez nem lehetséges.
Gibson Moderne, 1982
A Gibson csak 25 évvel később, 1982-ben adta ki újra - illetve először - a gitárt, akkor is csak 183 példányban, és nem volt egy zajos siker. Néhány kisebb cég és manufaktúra néha csinál egy-egy példányt - Billy Gibbonsnak is van ilyen és gyakran használja koncerteken - de a Moderne még mindig nem mindennapos látvány, és kevés az esély arra, hogy valaha elveszi a Stratocastertól „a leggyakoribb gitár” címet.
Gibson Moderne, 2011
Néhány éve újra fölbukkant a Gibson kínálatában, az Explorer prototípusának V alakú fejformájával, de ilyet nem hogy személyesen, de még neten se láttam. A legnagyobb boltokban sincs belőle, és a használtpiacon se találkoztam még vele soha.
Források:
A. R. Duchossoir: Gibson Electrics - The Classic Years
https://reverb.com/news/the-legend-of-the-gibson-moderne
https://www.premierguitar.com/articles/The_Mysterious_Gibson_Moderne
http://www.mylespaul.com/forum/