Gibson Modernistic sorozat: A Flying V

     Lonnie azonnal megrendelte a nyílvesszőre hasonlító gitárt, a boltos pedig néhány héttel később maga hozta el az állítólag hetedik elkészült példányt a Gibson gyárból. A fiú később Lonnie Mack néven vált az egyik legnagyobb sztárrá Amerikában, élete végéig (2016-ban hunyt el) szinte kizárólag ezt a gitárt használta. 
     A boltos jóban lehetett a gyár kereskedelmi osztályával, mert szerzett tőlük egy Explorer basszusgitár prototípust is, így Lonnie Mack zenekara két igazán különleges és egyedi hangszerrel járhatta az országot.



Lonnie Mack zenekara a hatvanas évek elején.

A FLYING V

     A Modernistic sorozat másik két tagjánál nem ismerjük a tervező nevét, de a V-ről Ted McCarty, a Gibson akkori elnöke mesélte, hogy részben az ő ötlete volt, bár viccnek indult: az első prototípusok között volt egy csepp alakú gitár, hatalmas, kerek fenékkel. Olyan nehéz volt, hogy McCarty azt mondta: „Jó, akkor vágjuk ki a fölösleget belőle”. Kivágták, és kiderült, hogy az eredmény egészen pofás. Egy munkás a gyárban kijelentette, hogy olyan, mint egy repülő V betű, így rajta ragadt ez a név: Flying V.



     A három Modernistic gitár szerkezetileg tulajdonképpen megegyezett, csak a forma tért el. Afrikai limba, más néven korina test és nyak - ezt a nagyon szép, világos fát korábban már használta a Gibson némelyik steelgitárjához, így nem volt újdonság dolgozni vele. Két humbucker - akkor jelent meg ez az újfajta hangszedő -, két hangerő, egy hangszín, háromállású kapcsoló, ragasztott nyak, sík lap test. Az egyetlen szerkezeti eltérés a V átmenő húrozása.



     A Flying V-ből egy év alatt összesen 98 darabot adtak el, aztán törölték a kínálatból, a V az Explorerrel együtt csúfosan megbukott. Ezért is különösen érdekes véletlen, hogy két nagyágyú is a kezdetektől fogva ragaszkodott a V-hez.



     A fenti kép Steven Seagal Beverly Hills-i otthonában készült, és noha a színész a legismertebbek közé tartozik, mégsem rá gondoltunk az előző bekezdés jelzőjével. A filmjeit mindenki ismeri, de talán kevesebben tudják róla, hogy gyakorlott bluesgitáros és megszállott gitárgyűjtő. A három gitár Albert king, az egyik legnagyobb blueskirály három legfontosabb hangszere volt. Bal oldalt az eredeti, 1958-as V, sok éven keresztül használta, a kopás a két pickup között a basszusoldalon mutatja, hogy mennyit és milyen erővel. Ezt a gitárt a hatvanas évek vége felé egyszerűen eljátszotta a kaszinóban. Az új tulajjal megígértette, hogy az soha nem válik meg tőle. Seagal szerencséjére tényleg megtartotta, így húsz évvel később viszonylag könnyen megtalálta és megvette tőle.



     A balkezes gitárosok gyakran kényszerülnek kompromisszumokra, és ez hatványozottan így volt a negyvenes-ötvenes években, amikor a mainál is sokkal kevesebb balos hangszert lehetett kapni. Mark Knopfler vagy Gary Moore például teljesen „szabályosan”, jobbkezes módon tanultak meg gitározni, Hendrix pedig áthúrozta a jobbos gitárokat balosra. Albert King, mint a fenti videóból is látszik, a harmadik utat választotta: a jobbkezesre hangolt gitárt egyszerűen megfordította és balosként használta. Ezzel persze a vékony húrok kerülnek fölülre és a vastagok alulra, amitől én megbolondulnék, de neki így volt természetes. Annyira, hogy mikor Dan Erlewine, a neves hangszerész, akiről a cikksorozat előző részében is írtam, 1972-ben készített neki egy új V-t az elkockázott eredeti helyett, az szándékosan ilyen hibrid lett: az elektronika ott van, ahol balos gitáron lennie kell, viszont a híd úgy van elhelyezve, ahogy jobboson szokták, mert csak így lehet tökéletes intonációt elérni. Ez a hangszer amerikai dióból készült, attól ilyen a színe. Érdekesség, hogy Erlewine-nak még mindig van ugyanebből a dió anyagból néhány gitárra való, úgyhogy aki nagy Albert King-rajongó, írhat neki. A Seagal-képen ez a középső gitár, ezt használta évtizedeken keresztül.



     Gyűjtőből persze sok van. A fenti képen például a jobb szélső Ronny Proler, Amerikában jól ismert kollektor, néha a Gibson is hozzá fordul, ha valami ritkábbat keres. Az ő kezében az a V van, amelyről ennek a cikknek a nyitóképe és a hidat mutató részletfotó készült. Középen Byron Goad, egy texasi zenész, bal szélen pedig egy másik texasi, bizonyos Billy F. Gibbons, aki mellesleg Seagal barátja - így érnek össze a szálak a rock világában. A levegőben mai értéken mintegy kétmillió dollár, szépen illusztrálja, hogy miért is lett a gitár neve Flying V.



Források:

A. R. Duchossoir: Gibson Electrics - The Classic Years
lespaulforum.com
ultimate-guitar.com
Lonnie Mack's Flying V
http://www.vintageguitar.com/3813/albert-kings-flying-vs/