A húrcsere titkai
A szükséges eszközök:
- húrkészlet
- kurbli
- oldalcsípő fogó
- kenőanyag
A folyamat pedig mindössze néhány igen egyszerű lépésből áll:
- Lazítsuk meg a régi húrokat, ehhez jól jön egy húrtekerő kurbli.
Olyan gitárokon, amelyeken a húr másik vége csak egyszerűen be van akasztva valahova (például egy Bigsby tremolóba), ott akasszuk ki és tegyük félre macskajátéknak vagy dobjuk ki. Ahol viszont egy lyukon kell átvezetni a húrt (mint a legtöbb Stratocasternál vagy Telénél), ott a lelazított húrokat egyszerűbb elvágni és úgy eltávolítani.
Nem tartozik szorosan a folyamathoz, de ha már úgyis meztelen a hangszerünk, akkor egy kis tisztítás és karbantartás is beleférhet. Megpucolhatjuk a hangszedőket, a húrok alatti részeket, a hidat, és legfőképpen a fogólapot. Rózsafa vagy ében fogólapról a nagyját pengével szoktam levakarni, lakkozott (például jávor) felületről csak nedves ronggyal. 
Ezután az ilyen lakkozatlan fogólapot áttörölhetjük a kedvenc kondícionáló folyadékunkkal. Én tiszta lenolajat használok erre, de mással is lehet, bármi jó, ami elég stabil vegyület (tehát nem romlik meg, nem savasodik - étolaj nem jó). Két fontos szabály viszont:
- alkoholt lehetőleg ne használjunk fogólap tisztítására, mert az szárítja a fát,
- évente legfeljebb egyszer kenjük végig, mert a túl sok is ártalmas lehet.
Kondícionálás után töröljük szép tisztára a fogólapot, ne maradjon rajta olaj, különösen a bundok mellett, ahol szépen be tud folyni a vájatba és belülről elrohasztani a fát.
Ezután ellenőrizzük a híd és a hangolókulcsok rögzítését, és amennyiben szükséges, akkor húzzunk utána, hogy ne lötyögjenek. A kulcsok például szeretnek kilazulni; a javításhoz hátul csillagcsavarhúzó, elöl pedig többnyire 10-es villáskulcs kell. (NEM kombinált fogó!)
Ha mindez megvan, akkor jöhetnek az új húrok. A legfontosabb kérdés itt, hogy mennyit tekerjünk rá a kulcsra?
Ha túl sokat, akkor az ronda, bénán néz ki, és ami fontosabb, hogy hangolódási problémákat okoz. Így mozog a túl sok húr a tengelyen:
Minél kevesebb húr van oda föltekerve, annál kevesebbet tud mozogni, annál kevésbé hangolódik. Ez az alapja a satus kulcsoknak: azoknál gyakorlatilag semennyi nincs föltekerve, így a hangolódás számos oka közül egyet ki lehet pipálni.
(A fönti videón az is megfigyelhető, ahogy az anya mozog, lötyög, mert kilazult. Ezért kell meghúzni ilyenkor.)
Persze a túl kevés se jó, mert az meg nem fogja megtartani a húrt, ki fog csúszni a lyukból.
Az ideális sodrott húrok esetében kb. 2 menetnyi, sima húroknál valamivel több, 3 menet körül. Annyi már biztonsággal meg tudja tartani a húrt és nem fog ide-oda csúszkálni. Ez 5-6 centit jelent, egysoros fejen pont ilyen távolságra van a kettővel odébb lévő kulcs. 
Megfeszítem a húrt és az így kimért két kulcsnyi hosszt visszatolom, ott kezdem el föltekerni a kurblival. A húr végét egyelőre fölhajlítom, hogy minél kevésbé legyen útban, és az egyik kezemmel folyamatosan feszesen tartva föltekerem. Ha jól mértem ki, akkor épp két menetnyi lesz a tengelyen.
Mikor mind a hat húr fönt van, de még nincs megfeszítve, csak annyira, hogy a helyén maradjon, érdemes a csúszó pontokra egy kis kenőanyagot juttatni. Ez lehet bármi, ami neked működik, lehet direkt erre való „nut juice”-t kapni sok pénzért, van, aki grafitport (ceruzabelet) vagy WD40-et használ, én sima varrógépolajat. Egy nagyon aprócska pötty elég a húr alá, és ha van a fejen húrleszorító, akkor oda is.
A nagyját úgyis kinyomja a húr, azt érdemes letörölni a fogólapról, de az a pici, ami ott marad, pont elég arra, hogy általa könnyebben fusson a húr a vájatban.
Ha ez is megvan, akkor lehet fölhangolni, és amikor már nagyjából stabilan tartja a hangolást, akkor a kilógó maradék húrvégeket eltávolítani. Ezt lehet oldalcsípő fogóval is, de mutatok egy egyszerűbb trükköt:
Kész is vagyunk, mehet tovább a rock!