Az ötállású kapcsoló működése

Nagyon sok gitáros szeretné megtalálni a számára ideális hangzást, sokan folyamatosan ezt keresik és rengeteg pénzt áldoznak erre. Pedig nem feltétlenül kell sokat költeni rá: a legolcsóbb és sokszor meglepően hatásos mod egy újfajta elektromos bekötés. Akár új alkatrész nélkül is ki lehet hozni új hangokat a gitárból néhány jól irányzott forrasztással. Ehhez viszont nem árt tudni, hogyan működnek az egyes elektronikai alkatrészek. Nem kell megijedni, nem olyan bonyolult, mint elsőre hinnéd.
Vegyük például az ötállású kapcsolót. 
Ami valójában háromállású.
Ugyanis Leo Fender eredetileg ugyanazt a háromállású kapcsolót tette a Stratocasterba, amit a Telébe is. A három állás a három hangszedő volt, magában, vagyis a pickupok együtt nem tudtak szólni. Legalábbis ez volt a terv - a Fendernél egyszerűen nem gondoltak arra, hogy valaki két pickupot egyszerre szeretne használni. A kapcsolót természetesen nem maguk gyártották, hanem a Centralab (CRL) nevű cégtől vásárolták a 1452-es modellt. Ez egy ún. MBB kapcsoló, ez magyarul azt jelenti, hogy amikor egyik állásból a másikba csúsztatod, középen van egy pont, ahol mindkét irányba érintkezik. Ez pedig a Stratocasternál azt eredményezi, hogy a két szomszédos szedő egyszerre is tud szólni, ha vagy olyan ügyes és eltalálod a pontot a két kattanás között. Persze abból a pozícióból könnyen kiesik a kapcsoló, így az akkori zenészek gyufával ékelték ki, szigetelőszalaggal ragasztották le, a bátrabbak pedig belereszeltek két újabb vájatot, amiben meg tudott állni a köztes pozíciókban. Namost a Fenderről sok jót el lehet mondani, én is oda vagyok a Stratocasterért, de az innováció nem az erősségük, legalábbis mióta Leo kiszállt a cégből - így történhetett, hogy 22 éven keresztül, egészen 1976-ig a háromállású kapcsolót használták, csak akkor tértek át az ötállásúra, ami pont ugyanolyan, csak a két köztes pozíció már gyárilag benne van, nem kell vele vacakolnunk. Tehát összefoglalva: az ötállású kapcsolóval is csak három irányba tudunk kapcsolni, csak ennél van két köztes állás is.
Így néz ki rajzon a háromállású verzió - három bemenet és egy kimenet (vagy fordítva, az tökmindegy):

Ez a rajz pedig az ötállású kapcsoló pozícióit mutatja be:

Várjunk csak! Három bemenet és egy kimenet - ez csak négy forrfülecske, a Stratocaster kapcsolón meg nyolc darab van! 
Illetve egészen pontosan kétszer négy. Az ugyanis két darab kapcsoló egybe építve, egy közös szárral működtetve. Rajzon ez így néz ki:



Nagyon fontos, hogy az két teljesen külön, elektromosan független kapcsoló, vagyis ami az egyik oldalán történik, annak nincs hatása a másik oldalára. Annyi a kapcsolat köztük, hogy mivel közös a száruk, ezért egyszerre működtetjük őket.
Rögtön a két fő verziót is megrajzoltam: az amerikai az „eredeti”, ez van az USA Fenderekben, a Centralabon kívül ilyet gyárt az Oak Grigsby is; ezeknél a forrfülek két sorban helyezkednek el. Amint látjátok, az ázsiai típusú kapcsolókon a nyolc fülecske egy sorban helyezkedik el, de ugyanazt teszik. Természetesen léteznek kapcsolók ezektől eltérő kivitelben is, illetve a fenti fő típusoknak is vannak különböző mutációik, úgyhogy kétség esetén először mindig csipogjuk ki egy multiméterrel, hogy merre halad bennük a jel. Alapállásban erre:


Ennyi az egész, igazán nem ördöngösség. Viszont így, hogy tudod, merre megy a jel a kapcsolóban, már ki tudsz találni mindenféle érdekes kapcsolásokat, mint például ez a hétállású Stratocaster.