Csöndet kérünk! – Az árnyékolás | Twangmart

Üres a bevásárlókosarad.

Csöndet kérünk! – Az árnyékolás

29 May, 2018

Csöndet kérünk! – Az árnyékolás

A cikkben leírt változtatáshoz a gitárodat át kell alakítani. Kérlek, hogy csak akkor kezdj hozzá, ha be is tudod fejezni, ha megvan a minimális készséged a precíziós forrasztáshoz és a finom kézimunkához, és ha nem zavar, hogy ezzel elveszik a hangszered garanciája.



Ha egy gitár zajos, zúg, búg, sisereg, annak sok oka lehet: kósza elektromágneses hullámok, földelési gond, egy elöregedett forrasztás vagy hibás alkatrész. A feladat „mindössze” annyi, hogy ezek közül minél többet minél jobb hatásfokkal csökkentsünk vagy teljesen kizárjunk. Teljesen megszüntetni a zajt nemigen lehet, de jelentősen – mélyen az elviselhetőségi küszöb alá – csökkenteni igen. Ez lesz a célunk.
A környezetünk telis-tele van mindenféle elektromágneses sugárzással: rádiójelek segítségével kommunikálunk egymással, plusz a készülékeink is egymás közt. Nagyobb baj viszont, hogy sok haszontalan hullám is körülvesz minket, ezek olyan készülékek működésének nemkívánt melléktermékei, amelyeknek nem feladatuk ilyen sugárzás keltése, sőt az lenne az ideális, ha nem tennék. De mégis teszik, a fene enné meg őket, így nekünk muszáj védekeznünk ellenük. Egy neoncső, egy fényerőszabályzó, egy transzformátor, egy villanymotor; ezek mind nagyon szeretnek fölösleges, ámde igen erős elektromágneses zajt kibocsátani, sokszor pont abban a frekvenciatartományban, amelyben a gitárunk a legérzékenyebb.
Én viszont felveszem ellenük a harcot, és ahol lehet, irtom a zajt. Ebben a háromrészes minisorozatban a zajcsökkentés három módját mutatom be, ezek közül az első az árnyékolás.
Az árnyékolás elméletben nagyon egyszerű: vezetőképes anyaggal (legtöbbször valami fémmel) teljesen körbevesszük a védeni kívánt elektronikát. A középiskolában Faraday-kalitka néven tanultunk az elvről: a fémburok nem engedi be a kívülről jövő és zajt okozó hullámokat. A megvalósítás tényleg nem túl bonyolult, otthon is elvégezhető, de csak akkor van értelme, ha betartjuk a szabályokat. A három legfontosabb:

  1. a védőburok a lehető legteljesebb legyen, tehát ne legyenek rajta fölösleges lyukak és folytonossági hiányok. 
  2. a burok teljes egészében összefüggő legyen, vagyis minden egyes pontja legyen elektromos kapcsolatban a többivel, ne legyenek egymástól elektromosan független területek – ezek lyukaknak számítanak, az 1. pont szerint pedig az nem jó.
  3. a teljes burok legyen leföldelve.

Mi kell az operációhoz? Nem túl sok:

  • forrasztópáka
  • forrasztóón
  • olló
  • sniccer/vágókés
  • digitális mérőműszer csipogó funkcióval
  • ceruza
  • fehér papírlap (nyomtatópapír pont jó)
  • csavarhúzó
  • öntapadós rézfólia
  • húrkészlet

A műveletet lépésekre bontottam, így sokkal könnyebb átlátni az egészet. Először olvasd végig, hogy átlásd és megértsd, legyen meg a fejedben az egész műveletsor képe, és csak akkor fogj hozzá, ha minden szükséges anyag és szerszám rendelkezésre áll. A lépések egy Stratocaster árnyékolására vonatkoznak, de értelemszerűen a megfelelő módosításokkal bármilyen elektromos gitárra alkalmazhatóak.

  • Szedd le a húrokat a gitárról. Legyen kéznél az új húrkészlet, amit a végén föltehetsz.
  • Csavard ki a jacklemezt tartó két csavart és emeld ki a csatlakozót az üregből. Egy külön papírlapra rajzold fel, hogy melyik vezeték melyik csatlakozóhoz megy, majd készíts róla fényképet, amelyen látszik ugyanez. Összerakásnál nagyon hasznos lesz tudni, hogy hova kösd az egyes vezetékeket.
  • Forraszd le a jackaljzatról a két vezetéket. Az aljzatot, a két csavarját és az összes többi apró alkatrészt, amit eltávolítasz, tedd egy dobozba és kérd meg a macskát, hogy ne lökje le az asztalról.
  • Csavard ki a koptatót tartó csavarokat és tedd egy pici nejlonba, majd a dobozba a többi mellé.
  • Szedd össze a földről a macska által levert alkatrészeket és zárd ki a szobából a macskát.
  • Óvatosan vedd le a koptatót a gitárról. Vigyázz, mert a tremolóval még össze van kötve az elektronika.
  • Ezt a földelést, ami a gitár háta felől, a tremolótól érkezik, többnyire a hangerőpoti hátára szokták forrasztani. Több földelés is összefut ott, ezt arról ismered meg, hogy egy kis lyukban eltűnik a híd irányába. Na ezt a vezetéket forraszd le a poti hátuljáról.
  • Most már teljesen szabad a koptató, le tudod venni és félrerakni, vigyázva arra, hogy ne sérüljenek az alján az alkatrészek és a forrasztások.
  • Fordítsd meg a gitárt és csavard ki a tremolótakaró lemezt tartó csavarokat. A csavarokat lehetőleg elkülönítve tedd a többi alkatrész mellé.
  • Azt a vezetéket, amit az előbb leforrasztottál, húzd vissza, hogy a hátoldalon, a tremolórugóknál legyen a vége. Ez azért kell, hogy amikor az elülső üregeken dolgozol, ne legyen útban.
  • Tedd félre a gitárt és vedd magad elé a koptatót. Húzd le róla a három potigombot, majd villáskulcs segítségével csavard ki a potikat tartó anyákat. A potigombokat, anyákat és alátéteket tedd félre az alkatrészes dobozba. Csavard ki a kapcsolót tartó két kis csavart és azt is tedd a dobozba. Végül a hangszedőket tartó csavarokat távolítsd el, a rugókkal együtt. 
  • Tisztítsd ki az összes olyan üreget, amelyet árnyékolni fogsz. Stratocasternál ez a hangszedők és az elektronika, valamint külön a jackaljzat alatt lévő üreget jelenti. Az, hogy hogyan tisztítsd, attól függ, hogy mi van bennük. Keményebb ecsettel, sűrített levegővel el lehet távolítani a por nagyobb részét, ha pedig tisztítószerre is szükség van, akkor olyat használj, amivel a testet szoktad pucolni. Ha nem tudod, mit használhatsz, akkor egy csöppnyi adagot próbálj ki a fényezésnek egy olyan felületén, amelyik összeszerelve nem látszik, tehát ami rendesen a koptató alatt van. Ne csak az üregeket tisztítsd ki, hanem a gitár teljes frontját. Annyira kell tisztának lennie, hogy megragadjon rajta a fólia. 
    Ne felejtsd el megpucolni a koptató mindkét oldalát!



  • Egy A/4-es fehér papírlapot tégy a testre úgy, hogy a hangszedők üregét teljesen lefedje, és jelöld körbe az üreg szélét. A legegyszerűbben ceruzával tudod az élt rásatírozni a lapra.
  • Egy másik papírlapra ugyanígy jelöld át a potik alatti elektronikaüreg széleit, és a jackaljzat üregének peremét. Az elektronika ürege ugyan egyben van a pickupokéval, de általában egy kicsivel mélyebb, azért kell külön jelölni. Ahol találkoznak, ott hagyj rá 2-2 centit.
  • Az így kapott formákat ollóval vágd ki a papírból és próbáld bele az üregekbe. Ahol esetleg nem passzol, szorul, ott addig vágj belőle, amíg teljesen szabadon fekszik az alján. Ha itt-ott kisebb 1-2 mm-rel, az nem tragédia.
  • Most ezeket a kivágott formákat másold át a rézfólia hátára, a védőpapírra. Ehhez a sablonokat is meg kell fordítani, hogy a végén ne egy tükörfordított fóliád legyen.
  • Ollóval vágd ki a fóliából a fölmásolt formákat. Ahol két kapcsolódó üregrészlet találkozik, ott legyen meg az átfedés a fólián is!
    Mielőtt belevágsz, ellenőrizd még egyszer, hogy visszafordítva a helyes irányban fog-e állni a fólia, mert ez utólag nem korrigálható.
  • Próbáld bele a fóliát az üregbe, és ha kell, még alakíts rajta, vágj belőle, amíg teljesen föl nem fekszik. Ha kész, még ne ragaszd föl, hanem rakd félre a fóliát.
  • Most jön az üregek oldalfala. Ehhez először is pontosan mérd meg a mélységüket, majd a hosszukat is próbáld megmérni vagy megbecsülni. Egy Stratocaster pickupüregének viszonylag bonyolult formája van, nehéz pontosan megmérni a peremének hosszát, de akár kis papírcsíkokkal hozzávetőlegesen meg lehet becsülni. A rézfólia sem egy darabból lesz, mert úgy kezelhetetlen lenne, össze-vissza ragadna mindenhová, csak a helyére nem. 
    Az üreg oldalfalára való fóliacsíkot úgy kell megszerkeszteni, hogy az üreg alján rá lehessen hajtani az ott már beragasztott fóliára, fönt pedig kifusson a gitár felszínére. Például ha az üreg 20 mm mély, akkor rajzolok egy 20x200 mm-es csíkot, az a húsz centi még pont kezelhető hossz, majd a két hosszú oldalon hozzáadok még 5-5 mm-t, így végül egy 30x200 mm-es csíkom lesz.
  • Kivágom a csíkot, és a két oldalára hagyott 5 mm-es részeket jó sűrűn bevagdosom. Erre azért van szükség, mert ott hajtogatni fogjuk, azt meg csak így lehet.



  • Most jön talán a legnehezebb: ezeket a hosszú, bevagdosott rézfólia csíkokat beragasztani az üreg oldalfalára, vigyázva, hogy csak oda ragadjon, ahova kell. Szépen rásimítod az üreg alján lévő fóliára, meg a gitár külsejére is: az a legjobb, ha hozzáér a fólia valamelyik koptatórögzítő csavarlyukhoz.
  • Ahol két fóliadarab találkozik, ott mindenképpen legyen a kettő között átfedés – nem kell sok, de legyen valamennyi. A nagy üreget összesen 6-8 darabból szoktam megcsinálni, mindegyiknél figyelni kell erre. 
  • Ha az oldalfalakkal kész vagy, vedd elő az aljára szánt fóliát és óvatosan ragaszd be az üreg fenekére. A legjobb először egy főirányt beigazítani, aztán az egészet lesimítani.



  • Ha minden üreg megkapta az aljára és az oldalára is a fóliát, akkor jön a koptató. A fóliát rásimítod a koptatóra, aztán sniccerrel óvatosan körbevágod kívül és a lyukaknál. Fontos, hogy egy darabból legyen a koptatón, mert itt nem tudsz forrasztani.



  • Forrasztani, igen, mert ha megvagy a koptatóval, akkor ez jön.
    Ahhoz, hogy az árnyékolás hatásos legyen, feltétlenül szükséges, hogy elektromosan összeérjen az egész, az árnyékolás minden egyes pontja földelve legyen. Létezik ugyan olyan fólia, amelynek a hátán elvileg vezetőképes ragasztó van, de az én tapasztalatom szerint ezek a ragasztók néhány év alatt szép sunyiban elvesztik a vezetőképességüket, bizonytalanná, megbízhatatlanná válnak. Ha hosszan tartó és biztos eredményt akarsz, akkor a legjobb összeforrasztani az egyes fóliadarabokat. Nem kell teljes hosszukban, elég csak egy-egy pötty, ahol érintkeznek. Ha ez megvan, akkor multiméterrel ellenőrizd, hogy tényleg összeér-e mindenhol.
    Olyan gitároknál, ahol a hangszedő vagy a kapcsoló teljesen külön üregben van, mint például a Les Paul, egy külön kis vezetékkel szükséges a földelést megoldani. Az egyik végét a fóliára kell forrasztani, a másikat oda, ahol a többi földelés is van. Ez többnyire az egyik poti feneke, de a következő részben ezt részletesebben is megbeszéljük.
  • Itt most két lehetőség van: az egyik, hogy összeszereled a gitárt és használod így, ahogy van. A másik, hogy megvárod a cikksorozat következő részeit, amelyekben két elektronikai zajcsökkentő trükkről lesz szó :)
    Ha most összerakod, akkor szereld vissza a koptatóra a hangszedőket, a potikat és a kapcsolót, majd a tremoló felől érkező testelést vezesd át a lyukon (ehhez át kell bökni a ráragasztott rézfóliát), és forraszd vissza az eredeti helyére.
  • A jackalj felé menő lyuknál is szúrd át a fóliát, told át a vezetéket és forraszd vissza az elején készített rajz alapján.
  • Tedd a helyére a koptatót úgy, hogy egy vezeték se legyen a gitár teste és a koptató között, tehát teljesen feküdjön föl a helyére a koptató. Csavarj be három csavart egymástól jó messze, három ellentétes sarokban.
  • Most ellenőrizd, hogy a gitár úgy működik-e, ahogyan kell neki: próbáld ki az összes kapcsolóállást és a potikat. Ha minden oké, akkor becsavarhatod az összes csavart és a jacktálcát, és a tremolótakarót is rögzítheted.
  • Húrozd föl a gitárt és engedd be a macskát. 

Szoktam javasolni, hogy ha már úgyis hozzányúlunk a hangszerhez, akkor érdemes a belső vezetékelésből minél többet árnyékoltra cserélni, ha gyárilag nem az van benne. Stratocasternál ez azt jelenti, hogy a hangerőpotitól a jackaljzatig menő részt mindenképpen érdemes, de a kapcsoló és a potik közötti pár centis darabokkal fölösleges vesződni.

Gyakran kérdezik, hogy rézfólia helyett lehet-e más anyagot használni. Persze, bármilyen fém- vagy egyéb vezetőképes fólia jó, akár egyszerű háztartási alufólia is, sőt kombinálni is lehet ezeket, például a koptatóra alumínium, a fára pedig réz. A rézfólia előnye, amiért szerintem megéri ezt választani, hogy egyrészt öntapadós, nem kell külön ragasztóval vacakolni, másrészt forrasztható. Az alut nemigen lehet forrasztani, így ha azt használsz, akkor az egyes darabok közti elektromos kapcsolatot valahogyan meg kell oldani. 

Nagyon jó megoldás még az árnyékoló festék: ezt annyira egyszerű alkalmazni, hogy leírás sem kell hozzá. Egyszerűen csak kiszereled az elektronikát, kis ecsettel átkened az üregeket, és száradás után mindent visszaszerelsz. 

Változik ettől a gitár hangja? Nagyon egyszerű a válasz: nem. A gitár hasznos hangja pont ugyanolyan lesz, mint korábban volt. Annyi változás lesz, hogy megszűnik (helyesebben jelentősen csökken) a nemkívánt zaj, amitől esetleg úgy tűnhet, hogy változott, pedig nem, csak tisztább lett. Ha nem tetszik, bármikor visszaállítható az eredeti állapot, de én még olyan emberrel nem találkoztam, akinek profi árnyékolás után is a régi, zajos hang tetszett volna jobban.

Kommentálj: