Les Paul 50s bekötés

Ahogy a neve sugallja, így kötötték be a Gibsonokat az ötvenes évek egy részében.
Ennél egyszerűbb modot nehezen tudnék elképzelni: mindössze két forrasztás, anyagköltség nulla, semmit nem kell venni hozzá. 
Lássuk először, hogy néz ki egy mai tipikus Les Paul:



Ma a hangszínpoti a hangerőpoti bemenetéről kapja a jelet. A változtatás csak annyi, hogy ezt átforrasztjuk a kimenetére, így a hangszín olyan jelet fog kapni, ami  már átment a hangerőpotin.



Egyetlen forrasztás csak (illetve mindkét potipárhoz egy), mégis óriási a változás. 
A legtöbb gitáros jól ismeri a passzív hangszedők azon tulajdonságát, hogy a hangerő letekerésével a hangszín is változik. Csak egy picit fordítok a volume gombon és eltűnik a magas hangok jelentős része. Elég kellemetlen ez, de megtanultunk együtt élni vele, vagy különböző praktikákkal csökkenteni ezt a hatást. Aktív pickup, treble bleed, vagy ez a vintage bekötés, mind nagyon jó, persze, de nemigen lehet őket összehasonlítani, annyira eltérnek.
Mit ad ez a fenti rajz, mire számíthatunk?
Hírhedten nem szeretek és nem tudok hangról beszélni (illetve szerintem nem is lehet), de most muszáj lesz valahogy leírnom a hatást. Szóval egyrészt valamivel konkrétabb, határozottabb lesz tőle a gitár hangja általában. A második lényeges pont, hogy amikor lejjebb tekerjük a hangerőt, sokkal kisebb lesz a magasvesztés, nem tompul el, csak halkabb lesz. Ráadásul mind a hangerő-, mind a hangszínállítás finomabb, egyenletesebb lesz. Másfelől viszont így a hangszínpotit lejjebb tekerve a hangerő is változik, ezt nem mindenki szereti.
Ahogy más változtatásoknál, úgy természetesen itt is érvényes, hogy egyedül te tudod eldönteni, neked melyik tetszik. Ez itt annyira egyszerű és annyira könnyű, hogy egy próbát szerintem mindenképpen megér.